Jump to content
GSForum - Segélyvonal

Kedvenc Versek


LaMeRkInG
 Share

Recommended Posts

LaMeRkInG

Ide írjátok le kedvenc költõtöiteket, verseiket, akár azok elemzését saját hozzáfûzni valótokat (például mért tetszett?). [sm5]

Már van olyan topic ahol a mi verseink vannak (forumozók), de olyan nincs ahol a hivatásos költõké. [sm28]

Gondoltam létrehozok egyet. [sm22] Remélem nem törlik 1 nap után. [sm34]

Link to comment
Share on other sites

Lloth

Volt ilyen topic...régebben nyitottam egyet, de sajna behalt. Remélem, ez nem fog. Ha kicsit több idõm lesz (hétvégén), leírom kedvenc költõm (Ady Endre) néhány versét. :wink:

Link to comment
Share on other sites

erdly

Nekem Petõfi, és Arany veresi tetszett...

Nagyon könnyen meg lehetett érteni... Késõbb kíváncsi leszek Ady -ra... lehet azzal sokat fogok szenvedni

Link to comment
Share on other sites

F4LL3N

Radnóti Miklós

NEM TUDHATOM...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslõ fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsõn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdõt, füttyös gyümölcsöst, szöllõt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntrõl pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter elõtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kõre léptem én,

ím itt e kõ, de föntrõl e kõ se látható,

nincs mûszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bûnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költõk is bûntelen,

és csecsszopók, akikben megnõ az értelem,

világít bennük, õrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval õk felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Link to comment
Share on other sites

Lloth

Ady Endre: Új Vizeken járok

Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hõse,

Röhögjenek a részeg evezõsre.

Röpülj, hajóm,

Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hõse.

Szállani, szállani, szállani egyre,

Új, új Vizekre, nagy, szûzi Vizekre,

Röpülj, hajóm,

Szállani, szállani, szállani egyre.

Új horizonok libegnek elébed,

Minden percben új, félelmes az Élet,

Röpülj, hajóm,

Új horizonok libegnek elébed.

Nem kellenek a megálmodott álmok,

Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,

Röpülj, hajóm,

Nem kellenek a megálmodott álmok.

Én nem leszek a szürkék hegedõse,

Hajtson szentlélek vagy a korcsma gõze:

Röpülj, hajóm,

Én nem leszek a szürkék hegedõse.

Az egyik kedvenc. :rolleyes: Abszolút kifejezi szerintem Ady úttörõ szerepét. Azért szeretem az õ verseit, mert nagyon sok érzelmet, hangulatot adnak át. Kicsit talán nehezen értelmezhetõek néha, de nagyon "látványosak". Úgy értem, a költõ olyan képekkel dolgozik, amik szinte megjelennek elõtted.

Más kedvencek még: József Attila, Villon, Reményik Sándor, Wass Albert, Kosztolányi Dezsõ, Arany János (leginkább a balladái), Vörösmarty utolsó néhány verse.

Link to comment
Share on other sites

Miskolcer
Kölcsey Ferenc - Huszt

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli Hold.
Szél kele most, mint sír szele kél;s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegõ rémalak inte felém.
És mondd: Honfi, mit ér epedõ kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendõvel komolyan vess öszve jelenkort,
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!
Link to comment
Share on other sites

n0n4m3
Szentmihályi Szabó Péter: Velünk szavazzatok!


Ne gyertek haza! Itt nem kelletek!
Itt a fél ország lop, csal. Beteg.
Itt már nem kellenek a gyermekek.
Itt Horn, Petõ, Gyur-csány az úr,
Itt mindenki angolul tanul,
Ne gyertek haza! Itt nem kelletek!

Ne gyertek haza! Ez itt csonka ország,
Emléketek is gyáván elhazudták,
Itt útlevél nem jár, csak idegennek,
Ha kampányt vezet vagy bölcsen befektet.
Ne gyertek haza! Ez itt csonka ország!

Ne gyertek haza! Krisztusnak sincs helye,
Vígan él Kun Béla, Kádár szelleme,
Itt nem állhat szobra gróf Telekinek,
Pázmánynak, Wassnak, Mindszentynek.
Ne gyertek haza! Krisztusnak sincs helye.

Ne gyertek haza! Ünneplik Trianont,
Itt zászlót a nép Károlyiért bont,
Koccintanak Erdély gyászünnepén,
Itt nincs már magyar hit, munkás remény,
Ne gyertek haza! Ünneplik Trianont.

Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely,
Magyar szív, ész, kéz itt senkinek se kell,
Nincs itt magyar gyár, talpalatnyi föld,
A reklám és hazugság minden tért betölt.
Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely.

Ne gyertek haza! Ki itt rátok szavazna,
Az mind szélsõséges, sovén és irredenta,
Populista, demagóg, ellenforradalmár -
Jaj, emlékeztek? Sok ilyesmi volt már.
Ne gyertek haza! Nincs, ki rátok szavazna.

Vagy gyertek mindannyian! Velünk szavazzatok!
Élõk és holtak, látók és vakok,
Ki járni bír, ki élni mer,
Tenger tömegben jöjjön el!
Szavazzatok helyettünk üvöltõ igennel,
Gyertek zászlóval, fáklyával, kereszttel,
Gyertek mindannyian, velünk szavazzatok!

S amit nem tudtunk megtenni ötven éve,
Kergessük õket együtt el, örökre, végre!
Link to comment
Share on other sites

Lloth

Villon: Szerelmes ballada D'Aussigny Yssabeau-nak

A dombtetõn a sziklák, mint a nyársak

merednek, lassú szél nyög és a hársak

hasadt odvából tejszín nedv csorog;

a tar bozót mélyén szerelmes árnyak

ölelkeznek s a holdas fák úgy állnak

tótágast, mint mezítlen asszonyokÖledre vágyom sírva itt e holt

avarban, hol szerelmünk fészke volt,

s vonagló, izzadt testedért üvöltök.

...Vérembe folyt a vörös telihold.

Emlékszel még? bimbók fakadtak, lanyha

est volt s a fény utolsó sáv aranyja

halódott fenn egy vattafellegen;

bíbor hajad sovány válladra lógott,

minden fûszál bokád köré fonódott,

langyos szellõ bujkált a melleden,

s hogy ajkaimra éhes szád tapadt,

s belémcsorgattad édes nyáladat:

két testünk volt, de már csak egy szívünk,

s az alkony ránkborult a fák alatt.

Aztán a hold úgy bukdácsolt a görbe

fatönkök közt, mint rõtszakállú törpe,

s bárhogy kérleltél, megtörtént a nász,

a bokrokon minden rügy arcom mellett

meleg harmattól duzzadt, mint a melled,

s halántékunkon lüktetett a láz,

kemény földágyunk lágy lett, mint a gyolcs,

s nem hallott ember még olyan sikolyt,

mint mellyel izzadt testünk összeforrt.

...Vérembe folyt a vörös telihold.

Majd föltérdeltem és úgy néztelek:

a tengerrõl sós illat érkezett,

s öledbe épp egy kis virág szorult;

jó volna - súgtam - mindig már így lenni,

és így hallgatni mindörökre semmi

beszédedet. Fejünkre mézga hullt.

Megosztottam veled a kortynyi bort

s a kenyeret, mely tarisznyámban volt:

ez lett lakománk s az ég a nászi fáklyánk,

hol a csillagok örök árja folyt.

A csillagok s egy bimbós ág: a võfély,

két melled úgy állt, mint két gonosz nõvér,

egymásnak háttal. A hold hidegen

sütött s ahogy kékes testedhez értem,

azt gondoltam: talán még ezt sem értem,

s oly messze vagy tõlem és oly idegen.

Aztán hûs ajkad búcsúzón hajolt

fölém s a fákon túl az égi bolt

szélén pirosan megrepedt a hajnal.

...Vérembe folyt a vörös telihold.

És így bolyongok most a téli erdõn,

és várok rá, hogy izzadt tested eljön;

ágyunk füvét felverte rég a fagy,

s az orkánban vonagló fák alatt

ûzöm fehér, mezítlen árnyadat,

s a fellegektõl kérdem, merre vagy;

hol melled, mely ruhádon átdagadt,

s csípõd, amelyre gyöngyvirág tapadt,

s a dús bozót s az eprek a bozótban?

Mért nem jössz? Várlak még a fák alatt.

A dombon, nézd, a sziklák, mint a nyársak

merednek, lassú szél nyög és a hársak

hasadt odvából tejszín nyál csorog;

a tar bozót mélyében párzó árnyak

inognak s a fák széttárt lábbal állnak

tótágast, mint mezítlen asszonyok,

s én tébolyodva hempergek a holt

avarban, hol szerelmünk fészke volt,

s vonagló, izzadt testedért üvöltök.

...Vérembe folyt a vörös telihold.

Tudom, hogy Faludy fordításai inkább átköltések. Mégis annyira szép. Ja, és 16-os karikás vers, de ez úgyis mindegy. :tongue:

Link to comment
Share on other sites

Demonic
József Attila

Szerelmes vers


Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyû gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!
Link to comment
Share on other sites

Lloth

Hm, ha ezt a stílust akarjuk, akkor...

Ady Endre: Fehér csönd

Karollak, vonlak s mégsem érlek el,

Itt a fehér csönd, a fehér lepel.

Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,

Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,

Állunk és várunk, csüggedt a kezünk

A csókok és könnyek alkonyatán.

Sikoltva, marva bukjék rám fejed

S én tépem durván bársony-testedet.

Nagyon is síma, illatos hajad,

Zilálva, tépve verje arcomat.

Fehér nyakad most nagyon is fehér,

Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.

Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:

Megállt az élet, nincsen több sora,

Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,

Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.

Fehér ördög-lepel hullott miránk,

Fehér és csöndes lesz már a világ,

Átkozlak, téplek, marlak szilajon,

Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.

Megöl a csend, ez a fehér lepel:

Ûzz el magadtól, vagy én ûzlek el.

Link to comment
Share on other sites

PCBalu

Ez az egyik kedvenc versem Kölcseytõl (akinek amúgy költészete nem fekszik nekem igazán) hangulata nagyon pesszimista és ironikus.

VANITATUM VANITAS

Itt az írás, forgassátok

Érett ésszel, józanon,

S benne feltalálhatjátok

Mit tanít bölcs Salamon:

Miképp széles e világon

Minden épûl hitványságon,

Nyár és harmat, tél és hó

Mind csak hiábavaló!

Földünk egy kis hangyafészek,

Egy perchozta tûnemény;

A villám és dörgõ vészek

Csak méhdongás, s bolygó fény;

A történet röpülése

Csak egy sóhajtás lengése;

Pára minden pompa s ék:

Egy ezred egy buborék.

Sándor csillogó pályája,

Nyúlvadászat, õzfutás;

Etele dúló csordája

Patkánycsoport, foltdarázs;

Mátyás dicsõ csatázási,

Napoleon hódítási,

S waterlooi diadal:

Mind csak kakasviadal.

A virtus nagy tûneményi

Gõz, mit hagymáz lehele;

A kebel lángérzeményi

Vértolúlás kínjele;

A vég, melyet Sokrat ére,

Catonak kihulló vére,

S Zrínyi Miklós szent pora

Egy bohóság láncsora.

És ti bölcsek, mit hozátok

Ami volna szép s jeles?

Mámor bírta koponyátok,

Plato s Aristoteles.

Bölcselkedõ oktalanság,

Rendbe fûzött tudatlanság,

Kártyavár s légállítvány

Mindenféle tudomány.

Demosthén dörgõ nyelvével

Szitkozódó halkufár;

Xenofon mézbeszédével

Rokka közt mesére vár;

Pindár égi szárnyalása

Forró hideg dadogása;

S Phidias amit farag,

Berovátkolt kõdarab.

Mi az élet tûzfolyása?

Hulló szikra melege.

A szenvedelmek zúgása?

Lepkeszárny fergetege.

Kezdet és vég egymást éri,

És az élet hû vezéri,

Hit s remény a szûk pályán,

Tarka párák s szivárvány.

Holdvilág csak boldogságunk;

Füst a balsors, mely elszáll;

Gyertyaláng egész világunk;

Egy fúvallat a halál.

Vársz hírt s halhatatlanságot?

Illat az, mely tölt virágot,

És a rózsát, ha elhúll,

Még egy perccel éli túl.

Hát ne gondolj e világgal,

Bölcs az, mindent ki megvet,

Sorssal, virtussal, nagysággal

Tudományt, hírt s életet.

Légy, mint szikla rendületlen,

Tompa, nyúgodt, érezetlen,

S kedv emel vagy bú temet,

Szépnek s rútnak húnyj szemet.

Mert mozogjon avagy álljon

E parányi föld veled,

Lengjen fényben, vagy homályon

Hold és nap fejünk felett,

Bárminõ színben jelentse

Jöttét a vándor szerencse,

Sem nem rossz az, sem nem jó:

Mind csak hiábavaló!

1823. február-április

Link to comment
Share on other sites

zwitter

Gyóni Géza

Csak egy éjszakára

Csak egy éjszakára küldjétek el õket;

A pártoskodókat, a vitézkedõket.

Csak egy éjszakára:

Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,

Mikor a halálgép muzsikál felettünk;

Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,

S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,

Csak egy éjszakára küldjétek el õket;

Gerendatöréskor szálka-keresõket.

Csak egy éjszakára:

Mikor siketitõn bõgni kezd a gránát

S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,

Robbanó golyónak mikor fénye támad

S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el õket.

Az uzsoragarast fogukhoz verõket.

Csak egy éjszakára:

Mikor gránát-vulkán izzó közepén

Ugy forog a férfi, mint a falevél;

S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –

Szép piros vitézbõl csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el õket:

A hitetleneket s az üzérkedõket.

Csak egy éjszakára:

Mikor a pokolnak égõ torka tárul,

S vér csurog a földön, vér csurog a fáról

Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben

S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…

Csak egy éjszakára küldjétek el õket:

Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretõket.

Csak egy éjszakára:

Vakitó csillagnak mikor támad fénye,

Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,

Amikor magyar vért gõzölve hömpölyget,

Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el õket csak egy éjszakára,

Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.

Csak egy éjszakára:

Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;

Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;

Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,

Hogy kiáltná bõgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak

Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!

Hogy esküdne mind-mind,

S hitetlen gõgjében, akit sosem ismert,

Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:

Magyar vérem ellen soha-soha többet!

- - Csak egy éjszakára küldjétek el õket.

nagyon tetszik ez a vers, a minap hallottam is a rádióban. :smile:

egyébiránt lenne egy kérdésem: ti hogyan vélekedtek a verselemzésrõl? én, mint irodalom-kedvelõ (és magyar szakos), úgy gondolom, hogy a tanárok néhol eléggé "begyepesedtek". sokszor tapasztaltam, hogy nem fogadják el a véleményemet, az interpetációmat, mert "a költõ nem erre gondolt". honnan tudják? az odáig rendben van, hogy a tankönyv leírja. de szerintem minden vers egyedi, függ a szubjektumtól. had citáljak pár sort Mérõ László Észjárások címû mûvébõl: "Szokás mondani, hogy csak azt hiszem, amit látok. Fordítva azonban még inkább igaz: csak azt látjuk, amit hiszünk." szerintem ez fokozottan igaz, mert sohasem fogod tudni a szerzõ szemével nézni a verset, éppen ezért mindenkinek mást nyújt, mindenki mást lát benne. amellett természetesen, hogy dolgozatban nem azt írjuk le, ami a véleményünk, de szerintem nem kellene ennyire korlátok közé szorítani a versértelmezést. ti hogy vélekedtek?

Link to comment
Share on other sites

Lloth

Ami engem illet: ahány ember, annyi féle versértelmezés. A tankönyvi csak egy a sok közül. Gimnáziumban nekem is olyan magyartanárom volt, aki csak a tankönyvi elemzést fogadta el, mint szent, és sérthetetlen igazságot. Másrészt, engem nem az érdekelt sosem egy versben, hogy mire gondolt a költõ, hanem az, hogy nekem milyen hangulatot, esetleg gondolkodni-valót ad át. Mint ahogy a vers maga, a versértelmezés is szubjektív, szerintem.

Link to comment
Share on other sites

zwitter

Ami engem illet: ahány ember, annyi féle versértelmezés. A tankönyvi csak egy a sok közül. Gimnáziumban nekem is olyan magyartanárom volt, aki csak a tankönyvi elemzést fogadta el, mint szent, és sérthetetlen igazságot. Másrészt, engem nem az érdekelt sosem egy versben, hogy mire gondolt a költõ, hanem az, hogy nekem milyen hangulatot, esetleg gondolkodni-valót ad át. Mint ahogy a vers maga, a versértelmezés is szubjektív, szerintem.

igazad van, bár... nota bene, azért mégis fontos, hogy mit akart a költõ, hisz az õ mûvét olvassuk! :smile: szerintem a tanítás egyik alapproblémája ez, hogy a tanárok szemellenzõvel olvassák a dolgozatokat. a másik meg az, hogy nem teszik izgalmassá vagy legalább viccessé az órákat. pl. ha a dicsõ Janus Pannoniustól nem csak a Búcsú Váradtól-t közölnék, hanem mondjuk ezt:

Orsolya pinájáról

Mézes a nyelved, bársony a tested, csábos az arcod,

S Orsolya, munka elõtt tetszel egészbe’ nekem.

Ám ha terád feküszök, fa.szom úgy lezuhan seggedbe,

Hogy nem punciba bújt, sejteni kezdi legott.

Oldalait s fenekét nem is érzi, akár ha a roppant

Légben lengene vagy tóba merülne alá.

Csak dõzsöl tehetetlen-erõtlen a szörny hasadékban,

S kéjre hiába eped makkja gyötörve, szegény.

Mit se segél fara tánca vagy átkaroló szoritása,

S nem nyújt az se gyönyört, térde ha vállamig ér.

Kár ez a küzdés, s fogy lihegõ kebelem veritéke,

Farkam kínjaitól fájnak a csontjaim is.

Vagy vaginádat az isteneink szûkebbre szereljék,

Vagy neked adjanak dákót õk, megfelelõt.

ha tovább nem, de legalább egy-két napig azok is emlékeznének egy irodalom órára, akik amúgy nem szeretik a verset. :smile:

Link to comment
Share on other sites

Lloth

Igen, csak tudod, így lerombolnák a "Janus Pannonius, mint a nagy humanista elõfutár korszakalkotó költõ" képet. Meg tapasztalat, hogy általában így sem sikerül 4. év végére befejezni a tananyagot, hogy csak az elvileg korszakalkotó, illetve a költõ stílusát klasszikusan kifejezõ verseket veszik a tantervbe.

Pedig a költõk is csak emberek... :tongue:

Link to comment
Share on other sites

zwitter

Pedig a költõk is csak emberek... :tongue:

hát ez az! de sokan - szerintem ezért is, mert nem ismerik az ehhes hasonló verseket - unalmasnak tartják a költészetet, a költõket pedig hülyének.

egyébként (remélem) részemrõl majdan egy próbát meg fog érni. :smile:

Link to comment
Share on other sites

LaMeRkInG

Írjatok már még verseket....

Így még nincs meg a házim.. [sm2]

Link to comment
Share on other sites

zwitter

Írjatok már még verseket....

Így még nincs meg a házim.. [sm2]

milyen házi?

Link to comment
Share on other sites

KaiL

Hosszú lesz

Fankadeli: Álmodtam

Káromkodásért elnézést :smile:

Egyszerû koncepció pár pózer ringyó, akinek egy Audi a hintó,

Benne centet hallgat a gringó,fosat mint a ringló

Magyarország ez vagy, nem is csodálom ha a szerencse elhagy

Ahol rendõrök taposnak át lóval ártatlanokon

Ahol csak a Barátok Közt-öt kapod egy fáradt napodon

Pár fonetikus gondolat metszi át pillantásom

Itt egy csepp mámorért is ha kell kutat ásom

Szeretném ha rámnéznél hogy elfordulhassak csendben

Minden tettem átlátszó ez a zselé pálinka is csak egy átszálló

agyam rejtett féltekére

Póráz vágyaim vérebére mer egyszer esküszom a lelkemre

a butaság plázájának üvegét öklömmel verem be

Én másznék ki ti meg ugráltok a verembe

Nekem is volt pillangó a zsebembe,nem szines hanem szúrós

Igen errefelé a tinikor húzós mikor a legjobb barátod a pultos

Na akkor,akkor gondolkodj el azon hogy miért van hátrébb a

családod mint a haszon a profit

Nézd meg a Ferit meg a Tomit Magyar gyerekek mindjárt kezdodik

a koncert a DRUKKtól remegek aki látott tudja úgy reppelek

nektek mintha én közvetíteném a világon az utolsó percet

És mire vége a shownak tapsotok olyan nekem mint egy csónak a mennybe ti itt maradtok bennem, kerüljek bármilyen messze...ti itt maradtok bennem, kerüljek bármilyen messze.... bármilyen messze...yo

Refrén 2x:

15 évesen álmodtam hogy egyszer a szinpad lesz alattam

és Feri nektek reppel ne csörögj még óra az álmom ne vedd el

de holnap suli igen anyu gyere kelts fel

14 évesek seggbe KisTehén!ák egymást az egyik fasiszta a másik szektás

Mindenki keresi a helyét valahova tartozni kell,pedig attól még

nem vagy kevesebb ha kicsi a mell..

Amit én mondok az volna az obszcén szemét szöveg!?

Én meg a tv elott kapcsolom be a biztonsági övet,szerinted ez jó így,

hogy a pornó meg a talkshow hódít?

Ha angolul van nem baj mehet a mothafucka' de ha én azt mondom hogy pudinga az a médiában para...

Tessék kérem szépen ezt önök kérték, mindegy milyen a lépték városi

vagy országos ja az egész totál fos...

Meglátsz egy rendszámot és egybõl Románozol NC meg 10 lemez velem meg

barátkozol nem 1 meg nem 2 haverom Szlovák,Cseh,Ukrán

Nézd meg egy fesztiválon egy Horvát és egy Albán ugrál mellettem

FankaDeli rapben veretlen nem 1 meg nem 2 a nemzetiségi haverom

akik szerint dzsukel a vakerom és a bõrünk színe, le lesz szarva

mikor Isten elott lépünk a színre...

Én Kistehén!meg sírok mikor látom Izraelt meg Irakot,hogy napalmot dobnak a kertbe miközben a kiskrapek nyomja a kirakót...

Ez Kistehén!meg a Föld a Világ 2006-ban,egy szakadt farmer rajtam

és közben órdítom:te leszel az utolsó akifelé a stukkerem fordítom

Egy szakadt farmer és közben ordítom:te leszel az utolsó akifelé

a stukkerem fordítom...

Refrén 2x

Én egy kertet szeretnék feleséget pár gyermeket akiket úgy mint engem

apám szívbol és igazán nevelek,akikkel együtt küzdök és nevetek

Akik majd valószínûleg megkérdezik:apu mirõl szóltak ezek a lemezek?

És majd én azt válaszolom hogy:nekem ezek között a sorok között volt a fény...

Az út az a bizsergés ez Magyarország itt nem sok a fizetés itt nem jófej

a miniszter mindenki naprol-napra pirizkel átivel egyik hitelbõl a másikba ezresrõl-ezresre de ha a pároddal vagy kettesbe kit érdekel az adó a hiradó...

Vagy karrier vagy boldogság tessék döntsél riadó nem sok idõd van rá

és talán mire a fejedhez kapnál már késõ,éppen ezér ez a szám is csak egy vésõ,tõlem neked hogy vakarjuk ki magunk együtt a szarból

Az én kezem a mikrofont a tiéd mindegy mit markól csak fogd erõsen hogy a jövõd és ne pedig terhet láss egy csecsemõben...hogy a jövõd és ne pedig terhet láss egy csecsemõben

Link to comment
Share on other sites

Lloth

Ady Endre: Karácsony

1.

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumba

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves, kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

2.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Oda haza.

De jó volna tiszta szívbõl

– Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

3.

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna

Óh de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgotha nem volna

Ez a földi élet,

Egy erõ hatná át

A nagy mindenséget,

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege,

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra…

Link to comment
Share on other sites

Syg

Arany János: Tetemre hívás

A radványi sötét erdõben

Halva találták Bárczi Benõt.

Hosszu hegyes tõr ifju szivében;

"Ime, bizonyság Isten elõtt:

Gyilkos erõszak ölte meg õt!"

Kastélyába vitette föl atyja,

Ott letevék a hûs palotán;

Ki se terítteti, meg se mosatja:

Vérben, ahogy volt, nap nap után

Hever egyszerû ravatalán.

Állata õrzeni négy alabárdost:

"Lélek ez ajtón se be, se ki..."

"Hátha az anyja, szép huga már most

Jönne siratni?" - "Vissza neki;

Jaj, ki parancsom, élve, szegi!"

Fojtva, teremrõl rejti teremre

Halk zokogását asszonyi bú. -

Maga, pecséttel, "hívja tetemre"

Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:

Legyen a seb vérzése tanú.

A palotát fedi fekete posztó,

Déli verõn sem süt oda nap;

Áll a tetemnél tiszti pörosztó,

Gyertya, feszûlet, kánoni pap:

Sárga viaszfényt nyughelye kap.

"Jöjjenek ellenségi, ha voltak!"

Jõ, kit az apja rendre nevez;

Hiába! nem indul sebe a holtnak

Állva fejénél az, vagy emez:

"Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez."

"Hát ki?..." riad fel Bárczi sötéten,

"Boszulatlan nem foly ez ösi vér;

Ide a gyilkost!... bárha pecsétem

Váddal az önnön szívemig ér:

Mindenki gyanús nekem, aki él!"

"Jöjjenek úgy hát ifju baráti!"

Sorra belépdel sok dalia:

Fáj nekik a hõst véribe' látni,

S nem harc mezején elomlania.

Erre se vérzik Bárczi fia.

"Jöjjön az udvar! apraja, nagyja...

Jöjjön elõ Bárc, a falu, mind!"

Megkönnyezetlen senki se hagyja,

Kedves urára szánva tekint.

Nem fakad a seb könnyre megint.

"Jöjjön az anyja! hajadon húga!"

Künn a leány, már messze, sikolt;

Anyja reárogy, öleli búgva:

Mindre nem érez semmit a holt:

Marad a tört vér - fekete folt.

"Jöjjön utolszor szép szeretõje,

Titkos arája, Kund Abigél!"

Jõ; - szeme villan s tapad a tõrre,

Arca szobor lett, lába gyökér.

- Sebbõl pirosan buzog a vér.

Könnye se perdûl, jajja se hallik,

Csak odakap, hol fészkel az agy:

Iszonyu az, mi oda nyilallik!...

Döbbenet által a szív ere fagy:

"Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!"

Kétszeri mondást - mint lebüvölten -

Hallgat el, aztán így rebegi:

"Bárczi Benõt én meg nem öltem

Tanum az Ég, s minden seregi!

Hanem e tõrt én adtam neki.

Bírta szivem' már hû szerelemre -

Tudhatta, közöttünk nem vala gát:

Unszola mégis szóval "igenre",

Mert ha nem: õ kivégzi magát.

Enyelegve adám a tõrt: nosza hát!"

S vadul a sebbõl a tõrt kiragadja,

Szeme szokatlan lángot lövell,

Kacag és sír, s fennvillogtatja

S vércse-visongással rohan el.

Vetni kezet rá senki se mer.

Odakinn lefut a nyilt utca során,

Táncolni, dalolni se szégyell;

Dala víg: "Egyszer volt egy leány,

Ki csak úgy játszott a legénnyel,

Mint macska szokott az egérrel!"

Link to comment
Share on other sites

MikaRoss

Nem volt már régebben is egy ilyen téma?

Azt hiszem ez egy Verlaine vers. De már nem vagyok benne biztos.

Ha beszélgetek Véled csöndesen

Quand je cause avec toi paisiblement

„Ha beszélgetek véled csöndesen

kedves vagy és te is így beszélgetsz, ily csöndesen.

Ha vitázom, és szavam szemrehányás,

vitázol, fuj, te is, és szavad szemrehányás.

Ha véletlen megcsallak egy kicsit,

mégy az utcára, futsz, és megcsalsz te is egy kicsit.

És ha hû maradok eddig vagy addig,

te épp oly hû maradsz hozzám, épp oly hû, s ugyanaddig.

Ha boldog vagyok, te még boldogabb vagy,

és én is boldogabb vagyok, látva, hogy boldogabb vagy.

Ha sírok, szépen együtt sírsz velem,

ha sietek, te is sietsz mellettem és velem.

Ha ájulok a kéjtõl, te is ájulsz

s még jobban ájulok, látva, hogy te is beleájulsz.

Meghalsz? óh, mondd, meghalsz, ha meghalok?”

„Jobban szeretlek, és ha meghalsz, jobban meghalok.”

…S fölébredtem, megszakadt párbeszédünk:

Jaj, álom volt csupán (álom, mi más!) a párbeszédünk

Link to comment
Share on other sites

HowlHead

Füst Milán - A kalandor

A semmittevés lován,

A semmittevés lován,

Õ üget az úton szaporán.

Minden köve egy év.

Szivének húnyó, bús heve

Még néha lobban s egy barát neve

Ilyenkor lobban el zsarátnokán.

Nem tudja õ, hogy merre tart

S nem emlékezik: – mit akart

S nem kérdi többé, hol pihen…

Néz felhõt, lombot és kiken

Egy hûsebb élet fénye ott világol:

A téli csúcsok felé néz a vándor…

És óhajtana lenni téli hó,

Vagy vágyna lenni pusztán délibáb

És mindaz: mi e földi lét fele, –

Mely sápadtabb, mert nincs vérrel tele…

Mi eltünik – s nem mondta: élni jó!

S vidáman múlik el s nem éri vád

Az Alkotót, hogy mit mûvelt vele.

Az úton mendegél és egyre jobban

– Hogy errõl álmodik, – a szíve dobban:

Ha nem üldözné többé vér szaga…

Ha szél volna, a holdmezõbe’ hálna…

S ha õ volna az örök éjszaka:

Az emberszívekben tanyázna…

Link to comment
Share on other sites

n0n4m3
Dutka Ákos: Karácsonyi beszélgetés az Úr Jézussal

Ha e beteg, bolond világra
Uram, még egyszer megszületnél,
Bár milliónyi templomod van,
Kezdhetnél megint Betlehemnél.
Szalmajászolnál rangosabb hely
Uram, tenéked ma se jutna:
Soha messzibb a Te országod,
„Miatyánkod” bár mindenki tudja.

Ha így jönnél Názáretbõl
Sápadtan, fázva, december este,
Az ügyefogyott szenvedõkhöz
Párizsba, vagy Budapestre,
S leülnél az éhezõk közt
S abból, amit valaha mondtál
Mesélnél új vigasztalásul –
Elfognának a tizedik szónál.
Mondjál csak új Hegyibeszédet
S amit mondtál a gazdagokról
S ha gyûlnének az elhagyottak
S szólnál az Írás-forgatókról
S ha megpróbálnád Uram még egyszer
Az Embert rávenni Szeretetre –
Internálnának, esküszöm rá,
Ha nem is vernének mindjárt keresztre.
Link to comment
Share on other sites

n0n4m3
Márai Sándor:
Mennybõl az angyal



MENNYBÕL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember elõtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Õ sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendû népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Õk, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égbõl,
Mindig új élet lesz a vérbõl.
Találkoztak õk már néhányszor
– A költõ, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is õk vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennybõl az angyal

New York, 1956


http://kuruc.info/r/1/19722/ >> eztet is nézzétek meg
Link to comment
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
 Share

×
×
  • Create New...