Jump to content

Toljátok a bucira a sapit! Éljen a GSF hagyomány! :D

Sign in to follow this  
tenderlumpling

Kritikák - Vélemények, Tartalom

Recommended Posts

tenderlumpling

Na, címben ki is fejtettem mindent, valahogy úgy képzelem el, mint a filmes "mit láttál legutóbb"-topikot, egy százalékos, vagy 10/10-es értékelésrendszerű kritikai topik lenne, már régebben olvasottak is jöhetnek, akármilyen műfajban. Írjatok tartalomról, ajánlót, recenziót, kritikát, bármit.

Hajrá. :smile:

Share this post


Link to post
Share on other sites
tenderlumpling

Hát kezdem akkor. :blink::rolleyes:

Stephen King: AZ

Ez egy hosszú regény, az 1000 oldalt is meghaladja. Hét gyerekről szól, akik életre-halálra szóló, megingathatatlan barátságot kötnek azáltal, hogy szembeszállnak a Derry alatt lappangó kortalan, alakváltó rettenet ellen. A regény a hossza ellenére rendkívül szórakoztató és izgalmas, de nem ez a legnagyobb erénye. A jó karakterépítés, a remek történetszövés, az idősíkok mozgatása zseniális, King ritkán alkot ennyire kiemelkedő regényt (Végítélet ilyen szintű még, vagy a Hasznos Holmik). A szereplők élnek, ismerjük őket, és a végén bizony megkönnyeztem a búcsút. King egyik legjobb, legnagyobb, legmélyebb alkotása, emlékezetes jelenetekkel, a horror klasszikusai közé emelhető. És nem csak horror, annál jóval több. Hiteles társadalomrajz, krónika a barátságról, a hitről, a kitartásról és az igaz emberi létről. Ízig-vérig King.

10/10

Share this post


Link to post
Share on other sites
Darkdawn

Uhh, nekem ez a pontozás már a filmeknél sem ment, mondjuk az tuti, hogy AZ nálam is 100% :D

Arthur C. Clarke: 2001:Űrodüsszeia

Igen, ez az film alapja, a nagyszerű film, nagyszerű alapja. Clarke varázslatosan írja le az űr, szinte már költői, Soha nem vonzódtam az űrhöz, de ez a könyv megkedveltette velem ezt a világot is. És emellett a költőiség mellett, ott a tudás, a második kötetben az előszó elmondja, hogy Clarke sok olyan dolgot leírt az első részben, amit a tudomány csak évekkel később igazolt.

Szóval a könyv nem egy vad sci-fi kaland, sokkal földhöz ragadtabb, de annál csodálatosabb.

10/9

Share this post


Link to post
Share on other sites
grasslover

Philip K. Dick - VALIS

Első regényem a sci-fi nagymesterétől. Ugyan láttam az összes adaptációt film formájában, de az meg sem közelíti az írott tartalmat. Bár a VALIS egyébként is egy teljesen különálló regény, nem sok köze van a többi művéhez. Szóval nem biztos, hogy a legjobbal indítottam, de egyébként nagyon élveztem a beteg filozofálgatásokat, idegesítő elmélkedéseket, "exegéziseket", belemagyarázásokat istenekről, megváltókról, halálról, életről, időről, VALIS-ról...hiányzik. Ugyan néha mérhetetlenül vágytam a végkifejletet (de nem azért, hogy letehessem, hanem mert érdekel mi sül ki belőle), de most visszagondolva kellemes perceket szerzett, és mindenképp elgondolkodtató. Még ha az ember nem is ért egyet a történettel (szinte lehetetlen :D), akkor is érdekes, hogy mennyi mindent képes összevonni egy tehetséges író. Ugyan jellemezni nem igazán tudom, mert nem vagyok műértő (maradok a filmeknél), de az olvasás során sok üresjárat volt, amit lehetett volna mellőzni. A történet maga kb 5-10 percben elmesélhető egy sör mellett röhögve (abszurditásában elmerengve), de egyedisége megkérdőjelezhetetlen. Mindenképp magas pontszámot érdemel, de nem szeretném osztályozni, majd ha jobban megismerem az írót visszatérek rá.

Share this post


Link to post
Share on other sites
tenderlumpling

Szívélyes Fahrenheit

Novelláskötet, Asimov és Greenberg szerkesztésében; természetesen nagy betűkkel, Asimov nevével reklámozzák, a könyvön Asimov van csak feltüntetve.

17 novella a sci-fi fénykorából, melyek közül elolvastam néhányat.

Az egyik Damon Knight-tól az Anachron, ami egy különös időtorzító jelenség eseményeit mondja el; egy testvérpár betekintést nyer a múltba és a jövőbe a véletlenül feltalált szerkezet segítségével. Hangulatos, precíz sztori, amit szerintem egyértelműen a befejezés koronáz meg, valószínűleg az egyik legjobb nem csattanós befejezés, amit olvashat az ember, ha ilyen zárást tudnék produkálni, már elégedett lennék.

Richard Matheson: A vizsga. A novellában egy öregembert készíti fel a fia, hogy átjusson a vizsgán, ami az elmeállapotot, és a testi egészséget vizsgálja: hogy méltó marad-e az életre. Mert a rosszul teljesítő embereket kivégzik, a túlnépesedés elleni küzdelem szabályai értelmében. Elgondolkodtató, szorongó történet, jelest érdemel.

Gordon R. Dickson: Black Charlie. Na, ez egy nagyon szép, érzelmes novella. A művészetről, hogy mit is jelent embernek, érző lénynek lenni, és hogy ez mit jelent egy másik lény szemszögéből. Megható és elgondolkodtató.

Philip K. Dick: Az álapa. Le sem tagadhatná önmagát, igazi Dick, szorongós, feszült hajsza valami különös ellen, amelyben a valóság nem az, aminek látszik. Persze, olvastam tőle jobbat is.

És így tovább, remek antológia, érdemes antikváriumokban keresni, még a sci-fitől idegenkedőknek is, ezek a történetek nem egyszerűen szórakoztatnak, hanem érzelmeket és értelmet indítanak.

10/10

Share this post


Link to post
Share on other sites
nezolaca

Raymond Chandler - A kicsi nővér

Most épp ezt olvasom (nem először - az évenkénti Chandler-újraolvasásomat tartom éppen :smile:). Nem mondom, hogy ez a legjobb könyve, mert egyszerűen nem tudok sorrendet felállítani, de nekem talán ez a legkedvesebb... nem akarok túlozni... Chandler ISTEN! :lol: :rolleyes: Ahogy elolvasom az első mondatokat, egyszerűen érzem, hogy magába szippant a könyv, mint valami elemi erejű örvény :D Félelmetes noir hangulat, éjfekete korrajz, eszméletlen cinikus Marlowe... na megyek is olvasni :D Csak az a kár, hogy olyan keveset írt... :sad:

10/10 (és keveset mondtam)

Share this post


Link to post
Share on other sites
tenderlumpling

Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban

Kimásolom a tartalmát a könyv hátuljáról:

Amerika, 1962. A rabszolgatartás újra legális. A néhány túlélő zsidó álnéven bújkál. San Franciscóban a Ji King legalább annyira hétköznapi dolog, mint a telefonkönyv. Mindez azért, mert a szövetséges hatalmak elveszítették a második világháborút, és az Egyesült Államok területén most közösen osztozik a császári Japán és a náci Németország. De azt mondják, létezik egy könyv. Egy betiltott könyv, amely egy másik világról szól. Azt is mondják, hogy abban a másik világban a háborút a szövetségesek nyerték meg. Mindenki a valóságot keresi, de vajon létezik-e valóság egyáltalán?

A regény 200 oldalas, kicsit lassú, több szálon futó mű, a szálak kapcsolatban vannak, de nem minden esetben érintik egymást. A precizitás és a totalitás érzetének hátulütője, hogy a könyv néhol unalmas, és a végére zsúfolt filozófiai fejtegetések sem tettek jót az egyensúlynak. Az ötlet jó, a részletek kidolgozása kiváló, a szereplők egyediek, a történések zseniálisak, egyszerűek, életszerűek, de csak egy olyan író képes kitalálni őket, mint Philip K. Dick. Természetesnek veszi azt a közeget, amiben a valóság nem az, aminek mutatja magát, a megoldásig vezető út veszélyes, a megoldás bizonytalan. Amire az ember belelendül a történetbe, hirtelen véget is ér. Az olvasó kérdésekkel, és kétkedéssel teszi le a könyvet.

Jó regény, megérdemli a Hugo-díjat. Dick stílusa nem mindig világos, paranoiás kitörései megbillentik a regényszerkezet egyensúlyát, és éppen ettől lesz más, idegen, mégis csodálatos. Nyugtalanság, útkeresés, valóság. Két napi olvasmányélmény.

9/10

Share this post


Link to post
Share on other sites
grasslover

Philip K. Dick - Álmodnak-e az Androidok Elektronikus Bárányokkal?

Először azt gondoltam, elkövettem a hibát, hogy a könyv elolvasása előtt már láttam a Blade Runner című Ridley Scott filmet. Most, a regény után azt mondom, egyáltalán nem baj, sőt, egy szinte teljesen más oldalát mutatja a témának. A könyv első oldalán is érezhető az irónia és a fásultság keveréke, valamint az állatok szentként tisztelése. A filmben a mercerizmus és az állatok kihalása teljesen félre lett téve, ott noir szerű szomorkás detektívtörténetet láthatunk, hasonlóan profi kivitelben. Sőt, odáig mennék, hogy a film vége nekem sokkal jobban bejött, a könyvben egy kicsit más elképzelés szerint alakult az egész. A film kicsit "most mi lesz?"-befejezéssel zárul, nem sokmindent megmagyarázva, ám romantikus (mint stílusirányzat) is valamennyire. A könyv ezzel szemben tipikus Dick-befejezés: nyugodt leheveredés a kanapén. Ajánlom mindkét formáját a műnek, minden sci-fi rajongónak, alapmű B).

még szép, hogy 10/10

Share this post


Link to post
Share on other sites
tenderlumpling

Úgy néz ki, ez egy Dick-topik lesz B) Grass, ne hidd, hogy a Dick-befejezések nyugodtak, nem láttad még a novellákat :rolleyes: Nem csak, hogy "most mi lesz?", hanem gyakran: "most má semmi sem lesz"-befejezést eszközöl :tongue:

Share this post


Link to post
Share on other sites
Nephin

Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége

Elfogult leszek, számomra dobogós helyezése van a könyvek között. :smile:

Rengetegmindent kiemelhetnék belőle: a sok ötlet, a Kormányzók és az emberek hozzájuk való viszonyának magyarázata, a sorsuk, az emberiség sorsa, a felkavarodó érzések - mintha zsinóron rángatná az olvasót, úgy vezet Clarke az eufóriától a kétségbeesésig, majd a belenyugvásig -, az utolsó oldal befejezése után megmaradó hangulatkavalkád (intenzív katarzisélmény, sokadszorra is könnyeket csal a szemembe) mind-mind fantasztikussá teszik a könyvet. Megragad, elgondolkodtat, megkockáztatom: személyiséget formál, látókört bővít. Csak ajánlani tudom! :smile:

10/10, mi más

Share this post


Link to post
Share on other sites
tenderlumpling

Eddig ez a topic - egy kivétellel - a sci-fi mestereinek adott helyet. Hadd ne törjem meg a hagyományt :tongue:

Philip K. Dick: Kamera által homályosan

Ez a könyv a drogosokról szól - életmódjukról, társadalmi helyükről, életmódjuk következményeiről - egy erkölcsi tanulság nélküli figyelmeztetés. Hogy az ember élhet többféleképpen is, hogy az ember néha másképp is szemlélheti önmagát: homályosan, vagy élesen, fordítva, vagy egyenesen. Hogy a valóság nem mindig azonos az általunk elképzelt hamis igazsággal, hogy a világ egyik percről a másikra megváltozhat.

Hol végződik az élet? Hol kezdődik a halál? Hol végződik az anyag és hol kezdődik a lélek? Philip K. Dick nem csak egy baromi szórakoztató, kiváló párbeszédekkel és jó sztorikkal megfűszerezett regényt kínál, hanem az emberi létezés mélyére tekint be. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki elég érett hozzá. Trainspotting-rajongók tutira előnyben.

Bevallom, amikor elolvastam az első Dick-regényeimet, arra gondoltam, hogy talán mégsem lesz jó író, mert mindig találtam fogást: a VALIS és az Ember a Fellegvárban nem voltak számomra egyértelműen élvezetes művek, a VALIS töredékes, vontatott, az Ember... pedig lassú, nehéz könyv. (A novelláit imádom.) A Kamera által homályosan viszont jó ritmusú, egyenes vonalú regény, egy pillanatra sem áll meg, minden elismerésem és tiszteletem, és bejelentem, hogy szó nélkül belépek a Dick-rajongók táborába, és ebben a topikban még legalább 5-10 alkalommal hallunk felőle. Rövid időn belül. Garantálom.

10/10

Share this post


Link to post
Share on other sites
grasslover

Philip K. Dick - Palmer Eldricht Három Stigmája

Egyre jobban körvonalazódik bennem, hogy Dick-nél jobb író nem létezik (Tender-nek azért szurkolok). Legalábbis számomra jobb témákat felvető, és ezeket ilyen eleganciával lejegyző író nincs még egy. Dick ezen munkája nálam az első, bár már kettőt is olvastam tőle (a VALIS nem igazán nevezhető Dick-nek, az Álmodnak-e az androidok...?-at meg már láttam előtte filmen, így a Palmer Eldricht az első, amit teljes egészében most ismertem meg és ízig-vérig Dick jegyeit viseli). Nos, a regény rendkívül olvasmányos, nehéz letenni. Ám nem Dan Brown-féle óvodásoknak szóló gyermeteg szóhasználattal él, hanem a rá jellemző idegesítő futurisztikus szavakkal :D. A jövőt sajátosan, ám egyáltalán nem eltúlzottan látó író ezen műve a globális felmelegedéstől szenvedő Földön játszódik (megjegyzem, a 60-as 70-es években írta, akkoriban erről a témáról még szó sem volt), ám az űrutazásnak köszönhetően az egész Naprendszer benépesült, a Marson folynak például a katonai "száműzetések" (lényegében telepesek, mint anno Amerikánál), a Vénuszon főleg a mindent ütő drogot, a Dra-Zs-ét termesztik, ha pedig elég pénzzel rendelkezik egy személy, akkor saját égitesteket, műholdakat vásárolhat hétvégi orgiái színhelyéül. A cégek béreltek fel prekogokat (Dick több regényében is feltűnnek, olyan emberek, akik szülei drogfüggősége miatt jövőbe látás képességgel rendelkeznek), akiket divatjósokként foglalkoztatnak, a jövőbe tekintve már el is mondhatják, mi lesz később divatos, mibe érdemes befektetni...azonban a bonyodalom Palmer Eldricht asztorunauta visszaérkezése körül kezdődik, aki a Naprendszeren túlról jön haza, a Prox-rendszerből, ahol sikeresen felvette a kapcsolatot az idegenekkel...

Nos a regény tökéletes. Nálam minden eddig olvasott művet maga mögé utasít, de ez lehet amiatt is, amiért a téma a drogokra, magányra, reménytelen szerelemre, űrutazásra és ezek abszurd keverékéből tevődik össze, egyszóval könnyű volt az egyik főszereplő, Barney Mayerson helyébe képzelnem magam.

10/10

Share this post


Link to post
Share on other sites
nezolaca

Csáth Géza - Ópium

Úgy kezdődött az egész, hogy csak belenéztem kíváncsiságból (nővérem olvasta). Aztán ott végigolvastam együltő helyemben... :rolleyes: Félelmetes... Zseniálisan őrült, éjfekete történetek, mindenféle kapocs nélkül - igazából erről nem lehet írni, olvasni kell. :rolleyes:

10\10

Share this post


Link to post
Share on other sites
grasslover

Csáth Géza - Ópium

Úgy kezdődött az egész, hogy csak belenéztem kíváncsiságból (nővérem olvasta). Aztán ott végigolvastam együltő helyemben... :rolleyes: Félelmetes... Zseniálisan őrült, éjfekete történetek, mindenféle kapocs nélkül - igazából erről nem lehet írni, olvasni kell. :rolleyes:

10\10

Wow, ez nekem is kéne, a filmet meg sehol sem látni/találni :sad:

Share this post


Link to post
Share on other sites
nezolaca

Wow, ez nekem is kéne, a filmet meg sehol sem látni/találni :sad:

A film az nem ebből készült :smile: Amúgy tesóm beült rá moziban, és tíz perc után elájult :D

Share this post


Link to post
Share on other sites
-Stranger-

Stephen King: Puszta Földek (A Setét Torony 3)

A harmadik volt. A harmadik King könyv, amit elolvastam Teljesen beszippantott. Tolkien és a Gyűrűk Ura monumentalitása után végre teljesen el tudtam merülni a történetben, az elmozdult világban, és végre olvastam egy valóban hátborzongató jelenetet is (Jake elhívatása), ami teljesen meghozta a kedvem a többi, nem Setét Torony King-regényhez. De előbb folytatom ennek a könyvnek a dícséretét. King ügyesen alakítja a történetet, a szereplők kimondják, ami gondolnak...

Mindegy is.

A Setét Torony általam eddig olvasott részei együtt kapnak pontot:

10/10

Share this post


Link to post
Share on other sites
Flame_of_Aiur

Csáth Géza - Ópium

Úgy kezdődött az egész, hogy csak belenéztem kíváncsiságból (nővérem olvasta). Aztán ott végigolvastam együltő helyemben... :rolleyes: Félelmetes... Zseniálisan őrült, éjfekete történetek, mindenféle kapocs nélkül - igazából erről nem lehet írni, olvasni kell. :rolleyes:

10\10

Akkor ha megengeded: Csáth Géza: Ópium, egy idegorvos levelesládájából (az azonos című novella)

Kingről meg meggyőztetek: megvan mire költöm a következő ösztöndíjam jó részét :smile:

Share this post


Link to post
Share on other sites
Madness

Clive Barker: Korbács

A teljesen érdektelen szürkeségből először hihetetlenül sötétté váló horrorisztikus alkotás, mely végül valódi fantasykuriózummá válik.

A valóságba oltott mesevilág ötlete talán az egyetlen ami mai szemmel még klisésnek tűnik. Sajnos a mű közepén picit szürreális és leírhatatlan dolgokat kezd el lefesteni az író és ilyen részek többször előfordulnak, úgyhogy ott valaki feladja. Ez talán a legnagyobb negatívuma. Számomra nehezebb volt a horror részeken átvergődni, dehát Barker valójában horror író, úgyhogy a minőségre nem volt panaszom azokon a részeknél sem.

Tele van egyedi karakterekkel, olyan eseményekkel, tárgyakkal stb.-vel amik azóta sem váltak klisévé (eddigi ismereteim szerint) a fantasy irodalom palettáján. Mondanivalója inkább az álmokról, azok eléréséről, és az ember életében igazán fontos dolgokról szól. Megérdemelte azokat a díjakat amiket besöpört.

9/10 (a nehezen érthető és elképzelhető részek miatt nem adok neki 100%-ot semmiképp)

Share this post


Link to post
Share on other sites
tenderlumpling

Clive Barker: Korbács

A teljesen érdektelen szürkeségből először hihetetlenül sötétté váló horrorisztikus alkotás, mely végül valódi fantasykuriózummá válik.

A valóságba oltott mesevilág ötlete talán az egyetlen ami mai szemmel még klisésnek tűnik. Sajnos a mű közepén picit szürreális és leírhatatlan dolgokat kezd el lefesteni az író és ilyen részek többször előfordulnak, úgyhogy ott valaki feladja. Ez talán a legnagyobb negatívuma. Számomra nehezebb volt a horror részeken átvergődni, dehát Barker valójában horror író, úgyhogy a minőségre nem volt panaszom azokon a részeknél sem.

Tele van egyedi karakterekkel, olyan eseményekkel, tárgyakkal stb.-vel amik azóta sem váltak klisévé (eddigi ismereteim szerint) a fantasy irodalom palettáján. Mondanivalója inkább az álmokról, azok eléréséről, és az ember életében igazán fontos dolgokról szól. Megérdemelte azokat a díjakat amiket besöpört.

9/10 (a nehezen érthető és elképzelhető részek miatt nem adok neki 100%-ot semmiképp)

Ez a regény nekem kicsit hiteltelen volt, mind az események, mind a karakterek szempontjából. Szal nálam megreked 7/10-nél.

Share this post


Link to post
Share on other sites
Morwen

Ez a regény nekem kicsit hiteltelen volt, mind az események, mind a karakterek szempontjából. Szal nálam megreked 7/10-nél.

Hm. Nekem egy olyan Barátom ajánlotta a Korbácsot, aki nagyon jól ismer, és ismeri az izlésemet, valamint az érdeklődési körömet.. Tudja, mi nyűgöz le. Ő ajánlotta a Korbácsot, kötelező jelleggel. Amit mesélt róla, már felállt a karomon a szőr. Sajnos nem olvastam, mert eddig nem lehetett kapni, most meg jó borsos áron adták ki, idióta borítóval. =(

Szóval ezt mindenképp el akarom olvasni.

:smile:

Share this post


Link to post
Share on other sites
Madness

Láttad már a kevésbé idióta borítóját? Az legalább egy plussz jegy nálam :D.

Ez a regény nekem kicsit hiteltelen volt, mind az események, mind a karakterek szempontjából. Szal nálam megreked 7/10-nél.

Számomra talán csak a főhősök voltak kissé hiteltelenek, meg a civilek. A többi amúgy is abnormális lény, azokban mégis mi lenne hiteles? Az események többsége szintén ezért volt számomra hiteles. És különben is a Korbács karaktere számomra toplistás kiskedvenc.

Share this post


Link to post
Share on other sites
Nephin

Clive Barker: Korbács

A teljesen érdektelen szürkeségből először hihetetlenül sötétté váló horrorisztikus alkotás, mely végül valódi fantasykuriózummá válik.

A valóságba oltott mesevilág ötlete talán az egyetlen ami mai szemmel még klisésnek tűnik. Sajnos a mű közepén picit szürreális és leírhatatlan dolgokat kezd el lefesteni az író és ilyen részek többször előfordulnak, úgyhogy ott valaki feladja. Ez talán a legnagyobb negatívuma. Számomra nehezebb volt a horror részeken átvergődni, dehát Barker valójában horror író, úgyhogy a minőségre nem volt panaszom azokon a részeknél sem.

Tele van egyedi karakterekkel, olyan eseményekkel, tárgyakkal stb.-vel amik azóta sem váltak klisévé (eddigi ismereteim szerint) a fantasy irodalom palettáján. Mondanivalója inkább az álmokról, azok eléréséről, és az ember életében igazán fontos dolgokról szól. Megérdemelte azokat a díjakat amiket besöpört.

9/10 (a nehezen érthető és elképzelhető részek miatt nem adok neki 100%-ot semmiképp)

Nekem bejött, bár valami megfoghatatlan hiányérzet maradt utána....nem tudom megmagyarázni, talán elvarratlan szálakat éreztem (mintha egy trilógia közepét tartanám a kezemben - viszont a legutolsó mondat némi magyarázatot ad). Barker nagyon ért a szürreális, mesés elemekkel tarkított, de mégis alapvetően felnőtt történetek csűréséhez-csavarásához (olvastam Az öröklét tolvaját is, sokkal rövidebb, de az eszközök hasolítanak). Nem éreztem nehezen érthetőnek, talán csak egy nagy, kliséktől elszakító ugrást igényel az olvasótól, mert ahogy te is mondtad, semmi közhelyes vagy megszokott nincs benne. 9 és 10 közé tenném az értékelést, vagyis 9.5, ha lehet ilyet is.:smile:

Láttad már a kevésbé idióta borítóját? Az legalább egy plussz jegy nálam :D.

Számomra talán csak a főhősök voltak kissé hiteltelenek, meg a civilek. A többi amúgy is abnormális lény, azokban mégis mi lenne hiteles? Az események többsége szintén ezért volt számomra hiteles. És különben is a Korbács karaktere számomra toplistás kiskedvenc.

Hát igen...a Korbács megérdemelne egy saját történetet, mint ahogy a Fúga világa-históriája vagy Immacolata és nővérei is.

Share this post


Link to post
Share on other sites
nezolaca

Akkor ha megengeded: Csáth Géza: Ópium, egy idegorvos levelesládájából (az azonos című novella)

Kingről meg meggyőztetek: megvan mire költöm a következő ösztöndíjam jó részét :smile:

Köszi, azóta beszereztem az Összegyűjtött novellákat, amiben elvileg mind benne van. Fantasztikus, új kedvencem van :rolleyes:

Share this post


Link to post
Share on other sites
Madness

Hát igen...a Korbács megérdemelne egy saját történetet, mint ahogy a Fúga világa-históriája vagy Immacolata és nővérei is.

Szerintem sokkal jobb, ha így összekerül ennyi ütős mesélnivaló egy történetbe, mintha csak egyikről van szó. Lehet, hogy megérdemelnének több szót is ezek a dolgok, de ekkora történet nem kerekedne egyikből sem. Az meg nem jó.

Zabhegyező

Hát ez ifjúsági regény amikért nem vagyok oda.Egy szar, lógós diákról szól akit csomó helyről kivágtak akivel a legkevésbé sem tudok azonosulni. Ráadásul az egész olyan amerikai. Irritál. A történet lapos, szereplő alig, a tizenéves kissrác meg mint egy kiégett alkoholista úgy viselkedik, meg úgy filozofál. Sőt, mivel a kurvával a társalgást erőlteti, ezért biztos az író ebben nyílvánította ki, hogy a srác művelt és értelmes. Mindent egybe véve szerintem aki kézbe vesz egy könyvet annak ez csak elrettentő példa. A címadó elképzelés tetszett.

3/10

Share this post


Link to post
Share on other sites
tenderlumpling

Zabhegyező

Hát ez ifjúsági regény amikért nem vagyok oda.Egy szar, lógós diákról szól akit csomó helyről kivágtak akivel a legkevésbé sem tudok azonosulni. Ráadásul az egész olyan amerikai. Irritál. A történet lapos, szereplő alig, a tizenéves kissrác meg mint egy kiégett alkoholista úgy viselkedik, meg úgy filozofál. Sőt, mivel a kurvával a társalgást erőlteti, ezért biztos az író ebben nyílvánította ki, hogy a srác művelt és értelmes. Mindent egybe véve szerintem aki kézbe vesz egy könyvet annak ez csak elrettentő példa. A címadó elképzelés tetszett.

3/10

Ó igen, tipikus vagánykodó művészbaromság. Egyetértek veled. Csapnivaló.

Share this post


Link to post
Share on other sites

Create an account or sign in to comment

You need to be a member in order to leave a comment

Create an account

Sign up for a new account in our community. It's easy!

Register a new account

Sign in

Already have an account? Sign in here.

Sign In Now
Sign in to follow this  

×
×
  • Create New...